Boncodfölde

Község Önkormányzat honlapja

Zala folyó

Zala teljes terjedelmében Magyarország területén fekvő folyó. Fő tápláló vízfolyása a Balatonnak, vízgyűjtő területe a tó teljes vízgyűjtő területének 45%-a.[1] Magyarország tizenkettedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása a Duna, Tisza, Dráva, Mura, Maros, Rába, Hármas-Körös, Szamos, Bodrog, Sajó, és a Zagyva után.

A folyó szakaszai

Nyugat-Magyarországon, Vas megyében, az Őrségben, Szalafő határában ered (tulajdonképp a Fekete-tóból). A 126 km hosszúságú, 6–15 m³/s átlagos vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú. Zalaegerszegnél északkelet felé fordul, majd Türje környékén ismét irányt változtat délnek. A folyó, ezen déli irányba tartó szakasza a középső pleisztocénban alakult ki egy kaptúra révén, megváltoztatva a korábbi, Kisalföld felé tartó folyószakaszát. A pleisztocén végén a süllyedő balatoni medence szintén a Zala folyómedrének módosulását eredményezte, megszüntetve a Drávába torkolló szakaszát, s létrehozta a Zalavár környékén északkelet felé forduló, s egy terjedelmes mocsarason keresztül a Balatonba torkolló szakaszt, melyet a Kis-Balatonon keresztül a Keszthelyi-öbölnél ér el.

Mellékfolyói

Harkály-patak (Salomvár), Háshágyi-patak (Zalacsébnél), Sárvíz patak, Páli-patak, Szélvíz, Felső-Válicka, Pózvai-patak, Principális-csatorna, Dötki-patak, Csörgető-patak, Berek-patak, Csáfordi-patak, Nádas-patak, Zalaszentgróti-patak, Kallósdi-patak, Bárándi-patak, Széplaki-patak, Köszvényes-patak, Bókaházi-patak, Szentkirályi-patak, Szentmihályfai-patak, Szentgyörgyvári-patak (e patak után a folyón van a Szentgyörgyvári-tüsgát).

Zala rákja

A régi helyi közmondás, amely úgy hangzott, hogy "Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje", második helyébe tette, a vármegye egyik legjelentősebb, ismertebb, és értékesebb tenyésztett állatot. A középkor óta a folyami rákot nagy mennyiségben halászták ki a Zala folyóból és a Kis-Balatonból. Külön foglakozás is alakult ki belőle. A zalai rákot, amely a "szóló" rák név alatt is ismert, Bécsben a kiváló minősége miatt kedvelték. A Széchényi-uradalomból 1800 és 1804 között évi 7000, majd 1807-ben 8000 db rákot szállítottak a konyha ellátására.[2] 1894-ben Budapesten egy szóló (zalai) rák ára 30-35 korona (vendéglőben 50—60 korona) volt. A 19. század végén a rák mennyisége jelentősen apadt el, amíg manapság, majdnem kihalt. A 20. század közepéig a pankaszi cigányok kézzel "nyúlkálással" fogták a zalai rákot ill. a fehér halakat a még nem szabályozott Zala folyóból, a víz alatti üregükben kitapogatták a folyami rákot és az ollóját lefeszítve( hogy ne tudja a rákászt megsebezni)szedték ki a vízből. A fák gyökerei között megbúvó halakat hasonló módszerrel óvatosan kitapogatva fogták ki.

Zala menti települések

A következő atyák szolgáltak Boncodfölde közösségét

    Jakab 1333
    Gergely 1554
    Janzsó János 1755
    Varasdi Imre 1763
    Horváth István 1777
    Kolonics Ádám 1778
    Győry Gábor István 1781ű
    Szilágyi István 1786
    Déry László 1811
    Farkas János 1826
    Orray József 1829
    Rosenberg György 1844
    Angyal József 1854
    Pogány Gábor 1855
    Fövényi Márton 1873
    Hosoff József 1906
    Borsody János 1913
    Jászai Ignác 1914
    Szabó Imre 1925
    Tihanyi Ödön 1929
    Noe János 1944
    Torma József 1955
    Székely Artúr 1957
    Tibola Imre 1972
    Varga István 1982
    Szalay Attila

 

Falu történet

A legújabb kutatások meglepő adatokat tártak fel Boncodfölde történetéből.  Nagy Imre - Véghely Dezső - Nagy Gyula (szerk.): Zala vármegye története. Oklevéltár 1. 1024-1363 (Budapest,1886) 2. (88. oldal) említi: "1278 A zalavári convent előtt Szentmiklósi Jakab örök bevallása Zala nevű birtokról a Salamonváriak ősei részére" iratában említik először a települést oklevélben egy határjárás leírása képpen úgy véljük, hogy Boncodfölde szőlőhegyéről van szó. A határjárás földrajzilag igazol és bátran állíthatjuk, hogy Boncodfölde nevét jegyezte fel az oklevélben a kiállító. [...] septemtrionem inde saliendo per­venit subtus vineam Bon...d ubi sunt due mete [...] "s észak felé a hegy, a völgy, onnan, ugrás, alá nyúlt szőlő Bon. . . d, ahol aratnak, két, egy földi, a másik gyümölcsös" idézett rész megtalálható még I. Lajos királynak 1378-ban kelt átiratából, melyet ismét Héderváry Lőrincz nádor 1439-ben írt át: ennek a rajta levő penész foltok miatt már nagyon megromlott eredetije megvan a Szenterzsébeti Törjék cs. utódainak írattárában. Kutató: Nagy Gyula/F.K
Más forrás hivatkozik a fentebb említett oklevélre (1938 / 3. szám • Dr. Makoviczky Gyula: Göcseji helynevek (273. oldal) (F.K)

..
Ősi plébániájának 1333-ból ismerjük Jakab nevű papját. 1498-ban is plébánia. 1550-ben és 1554-ben Gergely a plébános, a községben már vannak evangélikus nemesek. 1575-ben (Forrás:Acsády Ignácz: A magyar nemzet története 5. Magyarország három részre oszlásának története (Budapest, 1897)19. Ötödik könyv. A hosszú béke kora. 1569-1592 • III. fejezet. A török viszonyok. Rudolf király (424. oldal))1575-szeptember [...] e hónapban 100 török lovas Bonczodföldéről Zala 40 jobbágyot rabolt el [...]
1576-ban még áll a plébánia, de később a törökök feldúlták, a temploma is romossá vált.

 1717-ben mindössze hat család él a faluban. 1753-ban Padányi Biró Márton veszprémi püspök megszervezi a plébániát, két év múlva helyreállítják a templomot, de 1778-ban még nincs tornya. A szőlőhegyen már akkor állt a Szent Margit tiszteletére épült kápolna. A hívek lélekszáma ekkor 166. Az 1830. évi vizitációkor áll már a fazsindelyes torony. Új plébániaházat építettek 1869-ben, ez három év múlva leégett. Csak 1907-ben építették fel a mai épületet. ....Budapesti Közlöny, 1909. március (43. évfolyam, 49-73. szám)
22. 1909-03-21 / 66. szám: Bonczodföld --->Bonczodfölde re változik. A templomban 1965-ben új festmények készültek, szentélyében kialakították a liturgikus teret. A possessio régtől fogva lakott, keletkezésének pontos idejét nem lehet tudni. Egy 1531-ből származó irat Bonczodffeldeu(olv. Boncsodfeldő néven említi, mint a Kawas-i plébánoshoz tartozó területet. A források szerint a Kawas-i család birtokolta. 1773-ban a Malik, a Deák, a hottói és boncodföldi Nagy, a Lukács család birtokolta a területet. 111 házban 260 lakos van. 1753-ban a nagy Padányi Bíró Márton püspök előbb megszervezi a plébániát, két év múlva pedig a templomot. Tornya azonban még az 1778-as canonica visitatio idején sincs renoválva. 1795-ös feljegyzés szerint: Boncodfölde magyar falu birtokosai különféle nemesek, lakosai katolikusok, határa közép termékenységű. Borai középszerűek. Földje néhol sovány.A 20. században még számon tartottak néhány külterületi helyet: Csurgaszi csárda, Martonfa-puszta, Nagyhegy, Újhegy. 1935-ben 64 lakásban 351 lakosa volt, 1024 kataszteri hold tartozott a településhez. A második világháborúban 6 lakosát veszítette a kis falu. Az 1945-ös földosztáskor kissé átrendeződött a földbirtokszerkezet. A háborút követően Zalaegerszeg vonzása miatt nagymértékű elvándorlás sújtotta a települést. Napjainkban ez a tendencia megfordult, köszönhetően az új házhelyeknek, amelyek nagyrészt beépült.

Templom története

Település beépíttet területén a dombtetőn álló kelet-nyugati, egyhajós, félköríves szentélyzáródású Ny-i homlokzati tornyos templom a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a hajó É-i oldalához csatlakozó sekrestyével a szentélyen és a hajó K-oldalán 13. századi falsávos tagolás és részben kibontott nyílások. Fiókos dongaboltozatos hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A sekrestyében stukkó díszes dongaboltozat.

Falképek:Templomok freskóit Klonfár János* festette és a helyi lakosok ültek hozzá modellt. (1965)

Hátsósor: férfi:??????; fiatal férfi: Ferencz Béla ??????? Ferencz Bella (Izabella) fiatal pár; Úr .. Tibola Imre akkori plébános

Elsősor: idős férfi Málics Ferenc egyházközségi elnök; Takács Mária (helybéli kisleány); Ferencz Valéria (a tanító kislánya); Takács Tibor (helybéli kisfiú ministráns); Ferencz Kálmán (felolvasó, tanító)

Berendezés: jellemzően 20. század, keresztelőkút 18. század második fele; padok, 19.század. 2021-ben újra kicserélik a padokat bagodi Varga Gyula asztalos mester munkája.

Története:

1332: Bunchudfeulde néven emlegetik első írásos emlékek, ősi plébániájának 1333-ból ismerjük Jakab nevű papját. A templom 1338-ban már biztosan megvolt Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelték fel, 1498-ban is plébánia. Az 1550-ben és 1554-ben Gergely a plébános, a községben már vannak evangélikus nemesek. A templom eredetileg román stílusban épült, a törökök Kanizsa eleste után 1576 elfoglalták, 1690-ben biztosan romosan állt, 1753: alapították újra.1755-ben nagy Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette újjá és újra szentelésekor Szent Anna lett a védőszentje. 1775-77. között Filipp Wolf Luchserer zalaegerszegi építőmester bővítette, ekkor tornya még nem volt.

Tornyát 1830-ban említik először a források ekkor még fazsindelyes, ma homlokzati tornya ma hegyes-sisakos, 1978-ban helyreállítva (bejárati kapu csere, külső vakolás, toronyban ablak csere, sekrestye ajtó felújítás) 2004-ben korszerűsítések a tetőn és a homlokzaton, díszkivilágítást kap. -2015-ben a díszkivilágítást korszerű LED fényforrásra cserélik. 2016-os felújítás kor kívülről a torony és a bejárati homlokzat vakolva és újrafestve. 2016 júliusában a tetőt teljesen átépítették (hottói Luter Tibor ácsmester munkáját dicséri) a tető szerkezetét megerősítik lécezését és cserepeit cserélik az eredeti torony gerendázatot nagy részét cserélni kellet és fém pántolással megerősíteni, teljesen új horganylemezes fedést és templom kereszt javításon és újra tűzi horganyozáson esik át.

János püspök kérésre 2019-ben a főoltár újbóli átépítésre került az építkezés során egy igen érdekes „levél” kerül a az oltárból a birtokunkba:

 

A minek a magyarázata itt olvasható:

Oromzata valutás, szentélyének falában két román ablak, belsejében ülőfülke. A templom körüli temetőben: sírkövek, 19.század-20. század eleje; kőkereszt korpusszal és Szűz Máriával, 20. század, ma már a temető lezárva.

Harangjait 1937-ben öntött Szent István 75cm és 55 cm átmérőjűt Szent Anna amit Seltenhofer Frigyes* és fiai öntöttek.

Seltenhofer Frigyes (Zittau, 1800 körül – Sopron, 1846. febr. 6.): harangöntő. Bécsből került Sopronba, ahol 1814-ben, majd 1817-ben nyitotta meg műhelyét. Három évtizedig működött, harangjai országszerte elterjedek. Utódai műhelyét gyárrá fejlesztették és tűzoltóeszközök gyártására is rátértek. A gyár 1945-ig működött, mikor is a háborús cselekmények következtében elpusztult).

Orgonáját 1919-ben Kempf-Kemenesi Sándor szombathelyi orgonaépítővel építette a falu közössége.

*Klonfár János (Bántornya, Zala vm., 1926. júl. 23.-Zalaegerszeg, 1984. jún. 4.): pap, festő. - A teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte, 1951. június 17-én szentelték pappá. Rábakethelyen, majd Gyöngyösfaluban káplán. Amikor kiderült, hogy jó kezű festő, 1955-57: tanulmányi szabadságot kapott, hogy Budapesten továbbképezze magát. 1957-ben Nyőgérben káplán, 1958-64-ben ismét tanulmányi szabadságon. 1964: Zalaegerszeg II. káplánja, 1966: Szentgotthárd adm-a, 1973: Zalaegerszeg II. kisegítő lelkésze.

Kiskanizsán és Sümegen együtt dolgozott ›Kontuly Bélával. Klonfár János festette a rábakéthelyi és a bérbaltavári templomok freskóit s a nemesrempehollósi főoltárt (Szent Rozália).

Búcsú: július 26. utáni vasárnap